Leírás
A könyv két fontos kérdést elemez: 1. Mit jelent a lelki érettség? 2. Mit tehet a gyülekezet a lelki érettség eléréséért? Ezekre a kérdésekre a teológia, a fejlődéslélektan és az oktatáselmélet ad válaszokat. Ez a kötet a három megközelítés integrálásával egységes megvilágításba helyezi a tanítás és tanulás folyamatát az emberek bibliai szemléletére építve.
A keresztyén oktatás tudományát helykeresésre emlékeztető irányváltások jellemezték az utóbbi években. A kiszélesedő érdeklődési spektrum a “keresztyén oktatás” címszó alá sorolható témakörök elburjánzásához vezetett. Sok keresztyén oktató fordult olyan területek felé mint a korcsoportokra specializált szolgálat, az egyedülállókra vagy a funkcionális zavarokkal küszködő családokra összpontosító oktatás, a menedzselés és a tömegtájékoztatás. Az érdeklődési kör bővülése azzal a pozitív mellékhatással járt, hogy számos igen sikeres terület alakult ki a társadalom egyes szegmenseire szakosodva. Az Egyház érzékenyebbé vált az egyre több sebből vérző társadalom speciális igényei iránt, s az általa nyújtott szolgálat esetenként közvetlenebbül kapcsolódik a modern kultúra fő áramához.
Ám ennek a sokszínűségnek nyilvánvalóan ára van. Az érdeklődési terület horizontális növekedésével a fő kérdések vertikuma, mélységi és súlyponti vizsgálata csorbát szenvedett. Esetenként háttérbe szorul a lelki fejlődést elősegítő tanítás, amely a diszciplína központi területe. Az alapvető mérce szerepét a pszichológia vette át, a teológiai meglapozottság rovására. Az emberek vélt szükségleteire való reagálás olykor fontosabbnak minősül, mint az Istennel kialakítandó összhang valós igénye. A “segíts az embereken, hogy jól érezzék magukat” szemlélet fölébe kerekedett a “segíts az embereknek, hogy jók legyenek és jót tegyenek” gondolatnak. Én nem kívánok ilyen hibába esni.