Leírás
Szívékszer – versek hővel, hóval
A Szívékszer – versek hővel, hóval Lackfi János új verseskötete, amely játékos, szenvedélyes és mélyen érzékeny költeményeket gyűjt egybe. A versek egyszerre szólnak örömről, fájdalomról, hitről és a teremtett világ szépségéről. A kötet gazdag képekkel és ritmusokkal vezeti végig az olvasót az évszakokon, emberi érzéseken és spirituális kérdéseken. A lírai világban a humor, a hála és az istenkeresés is fontos szerepet kap.
Miről szól a Szívékszer?
A kötet versei az élet intenzív élményeit és az emberi lélek rezdüléseit jelenítik meg. Lackfi János költészete egyszerre táplálkozik a zsoltárok hagyományából, a magyar népdalok világából és a klasszikus magyar költészetből. A versekben természetképek, hitbeli kérdések, örömök és fájdalmak váltják egymást. A könyv játékos nyelvezettel és gazdag ritmikával szólítja meg az olvasót.
Kinek ajánlott?
- Verskedvelőknek
- Lackfi János olvasóinak
- Kortárs magyar líra iránt érdeklődőknek
- Spirituális témák kedvelőinek
- Ajándékkönyvet keresőknek
Mit ad az olvasónak?
- Gazdag képi világú kortárs verseket
- Humort és érzelmi mélységet
- Elgondolkodtató spirituális motívumokat
- Modern és hagyományos költői hang ötvözetét
- Élményteli, ritmusos lírai utazást
Könyv adatai
| Szerző | Lackfi János |
| Oldalszám | 168 oldal |
| Kötés | keménytáblás |
| ISBN | 978-615-123-011-4 |
| Méret | 135 x 205 mm |
| Megjelenés dátuma | 2026.05.23. |
Különleges verseskötet mindazoknak, akik szeretik a gazdag nyelvi játékot, az érzelmi mélységet és a modern magyar lírát.
Eszeveszett élni vágyás, fricskázós öröm, kozmikus zsiványság, de rikoltó fájdalom és sebzett érzékenység is lakozik a kötet verseiben. A daloló gyakran ráncigálja Isten szakállát, sokszor bújik oda a Teremtőhöz, faggatja őt szilajul, vagy borul le előtte hálával. Végigsuhanunk az évkeréken, ezer színárnyalatban üvöltő falevelek közt, gyümölcsgömbölyítő nyárban, rügyet ragacsozó tavaszban, harsogó hóba mártva.
Vajon honnan jönnek ezek a földtől égig zengő, rímben-ritmusban tobzódó dalok?
Elővágtatnak a zsoltárok ősiségéből, a középkori himnuszhagyományból, a magyar népdal kétezer évéből…
Lackfi alaposan átkutatta József Attila, Nagy László, Kosztolányi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Weöres, Pilinszky és Kányádi tarisznyáját, és a kölcsöntollakkal nem átallt szikrázó, fékevesztett sorokat karmolni a papírra.
„Hogyan lehet ezeket az egyszerű szavakat úgy sorba rakni, hogy ilyen csodálatos versek legyenek belőlük?” (Ági)
„Kavargó szavak, furcsa képzetek. Benne van az odafönt, az idelent és magam is.” (Péter)
