Leírás
Egy férfi és egy nő, valahol az életfelezőn. Krízisben. Van-e számukra megoldás? Létezik-e valóban megbocsátás saját maguk és egymás számára? Létezik-e újrakezdés? Vagy mindez csak tündérmese? – olvassuk a borító hátoldalán egy vörös hajzuhatagban.
Széchey Rita regényében korántsem mesei nyelven ír egy házasság krízisén keresztül magáról a krízisről, hiszen a történet szereplői szinte valamennyien érintettek benne. Alig találkozunk olyan valakivel, akit ne ismerné a „fájdalom mértékét”, ami megnyitja a zsilipeket Glória és Gabesz között.
Glória szemszögéből, az ő gondolatain keresztül bontakozik ki a történet, de a beszélgetéseken, leveleken keresztül szép lassan belelátunk a történet szálait mozgató többi szereplő életébe is. A szerző nem hagyja ki az olvasót sem: mire észreveszi magát, ő is érintett lesz a krízisben, nem maradhat kívülálló. De talán nem is ezért vette kezébe a könyvet. Hisz már az első sorok után kiderül: a szakítás csak a kezdet. A fordulópont. És minden krízis magában hordozza a negatív és a pozitív kimenet lehetőségét is.
Bárcsak eljutnánk mi is oda, hogy Glóriával együtt kimondjuk: „Azt hiszem, rájöttem, Isten nem attól jó, hogy az élet sima, problémamentes és kiszámítható. Mert az soha nem az. Isten önmagában jó. Attól jó, Aki. És ez hihetetlen biztonságot ad nekem.”
