Leírás
Isten szereti a szivárványt, és játszani is szeret biztos, de mi a kedvenc színe? És tényleg mindenkit szeret? Egy kisfiú beszélget a verseken keresztül az olvasóval.
Ha Pityu azt mondja, abban biztosan van valami. Pityu ért a nyílvesszőkészítéshez és a versfaragáshoz, a macskaszelídítéshez és a hatos-dobáshoz, mikor nem olvas, vagy játszik a számítógépen. Ő apa és anya nagyfia, nemsokára ötödikes, aki két évvel fiatalabb öccse számára meghatározó személy. Benne, a kisebbik fiú tudatában születnek meg ezek a „beszélgetős versek” vagy versdialógusok, s persze nemcsak Pityu szerepel ott „beszélgetőtársként”, hanem apa, anya, nagyapa, a nagyi, a szomszéd bácsi és az unokái, Tomó a béből, s Ici néni, a hittantanár. Isten is ott van a képben, ahogyan belefér egy gyermek tudatába, aki szereti a szivárványt, játszani is szeret biztos, és majd kicseréli a Földet nagyobbra. „Mert ő szereti az állatokat…”
