Leírás
A szerző a kálvini gondolkodás segítségével próbál megválaszolni a modern tudományos világban olyan nehéz kérdéseket, amelyekre eddig nem is gondoltunk.
Tizenhárom éves voltam 1945 karácsonyán, amikor kántortanító édesapám egy könyvvel ajándékozott meg. Címe: „Kálvin János 1509-1564″, írója Hegyaljai Kiss Géza volt. Nagy érdeklődéssel olvastam akkor is (konfirmandusként), s az óta is több alkalommal. A nagy reformátor életének különböző korszakait, munkásságát, lelkiségét, küzdelmeit gazdag és hiteles tartalommal, élvezetes olvasmányként mutatja be a könyv. Ez volt az első komolyabb találkozásom Kálvin Jánossal, s az óta is szívesen veszem kézbe és tanulmányozom a Tőle eredő vagy Róla szóló írásokat.
Mindezek nyilvánvalóan táplálták Kálvin személye iránti vonzalmamat, de az a tény is, hogy a Szeged-Kálvin téri református gyülekezet, amelyben nevelkedtem, különösen nagy hangsúlyt helyezett a kálvini hagyományokra. Ennek egyik megnyilvánulása volt a „Szegedi Kálvinista Kör” 1929. októberében történt megalakulása. Alapszabályában foglaltak szerint – amelyet a belügyminiszter 1930. júliusban hagyott jóvá -„ a Kör célja református keresztyén hitvallást követő öntudatos férfi híveknek alkalmat teremteni az összejövetelre, ahol a testvéri érzés, érintkezés, megértés és megismerés folytán hazafias szellemben szellemi, társadalmi,nemzeti, közművelődési és anyagi érdekeiket valláserkölcsi alapon ápolják, előmozdítsák, fejlesszék és megfelelő módon kifejezésre is juttassák”.