Leírás
Steinbach József újabb formabontó és elgondolkodtató könyvét vehetjük kezünkbe.
Az utazás régtől fogva az emberi élet egyik legtalálóbb metaforája. Elindulunk, és állomások – szürkék és vidámak, reménykedők és tragikusak – kísérik utunkat. Nagy kérdés és életre szóló feladat, hogy beleszólunk-e, irányítjuk-e az utazást, vagy vitetjük magunkat a „vonattal”. Keresztyén ember nem lehet egy gazdátlan bőrönd, ami tehetetlenül zötykölődik a vagonban. „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem!” Ez a hívő ember mindennapi imádságának alapja. Nem akarunk kiszolgáltatva, vakon utazni át az életünkön, de egyedül, segítség nélkül eltévedünk.
Istenünk tudja, honnan indultunk és hová megyünk. Az Ő tekintete kíséri lépteinket. Örök szövetséget kötött velünk, vezetésében örvendezhetünk és megnyugodhatunk. Bátran hagyatkozzunk Őrá! Szeretetének mindennapi jeleivel vezet bennünket életünknek legapróbb és legnagyobb, legnehezebb pillanataiban egyaránt. Isten vezetése átalakít, megtisztít. Aki Isten akaratára és kegyelmére bízta életének irányítását, az nem maradhat többé az, aki volt.