Leírás
Dávid történetét olvasva azon tűnődünk, vajon mit lát benne Isten, hiszen gyakran elbukott, élete nem makulátlan. De felvette a harcot az óriásaival, és Isten, amikor Dávid rá figyelt, sosem hagyta cserben. Példája azt tanítja nekünk: Nézzünk az óriásokra – és elbukunk. Nézzünk Istenre – és az óriásaink dőlnek le.Ismerjük a Góliátunkat. Megismerjük a járásáról, mennydörgő hangjáról. Olyan számlákat lobogtat, amelyeket nem tudunk kifizetni, olyan emberekkel vesz körül, akiknek sohasem járhatunk a kedvében, olyan szokásokkal gúnyol, amelyekkel nem tudunk felhagyni, olyan kudarcokkal, amelyeket nem tudunk elfelejteni, és olyan jövővel, amellyel nem tudunk szembenézni. Ám Dávidhoz hasonlóan még akkor is meg tudunk küzdeni óriásunkkal, ha nem mi vagyunk a legerősebbek, a legokosabbak, ha nem mi rendelkezünk a legjobb fegyverekkel, és nem mi vagyunk a legszentebb életű emberek.
Dávid. Történetét olvasva azon tűnődünk, vajon mit látott benne Isten. Élete nem példa a makulátlan szentek számára. Hiszen Dávid épp olyan gyakran bukott el, mint amilyen gyakran állt, olyan gyakran botlott, amilyen gyakran hódított. Ennek ellenére „Isten szíve szerint való embernek” nevezték. Dávid így biztatja azokat, akik ismerik Góliát hangját:
Nézzünk az óriásokra – és elbukunk.
Nézzünk Istenre – és az óriások dőlnek le.
Ha kész vagy felvenni a harcot az óriásokkal, lelkesítsen ez a történet. Az az Isten, aki Dávidot megsegítette, téged sem hagy cserben.
