Leírás
Erzsébet-napra meglepetéssel készült a Luther Kiadó: a középkor „legismertebb és legkedveltebb” szentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek az életregényét teszi le olvasói asztalára. A szerző, Ursula Koch neve nem ismeretlen a lelki irodalmat kedvelők előtt: nagy sikerű műve, a Rózsák a hóban, Bóra Katalin élettörténete két kiadást ért meg kiadónknál. Új műve, a Fűszál a folyóban ismét megérinti a lelket.
Mielőtt fellapoznánk a könnyednek nem nevezhető, sok kérdést felvető, erős érzelmi hatást kiváltó kötetet – németül 1998-ban jelent meg –, érdemes felelevenítenünk tudásunkat a magyar szentről.
Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András magyar király és Meráni Gertrúd lánya 1207-ben született valószínűleg Sárospatakon. Négyévesen érkezett vőlegényéhez Türingiába. Jegyese azonban meghalt, így tizennégy évesen Lajos türingiai tartománygróf felesége lett. Igazi szerelmi házasság köttetett: három gyermekük született, az elsőt Erzsébet tizenöt évesen hozta világra. Hat év házasság után özvegy lett – férje a keresztes háborúban halt meg –, s bár új frigy várta volna, ő környezetének teljes döbbenetére Marburgban belépett a ferences rendbe. Gyermekeiről, vagyonáról, saját akaratáról lemondott, s csak az imádságnak és az ispotályban végzett áldozatos betegápoló munkának élt. Leprásokat fürdetett, koldusokat etetett, önmagát böjtöléssel sanyargatta, szerzetesi egyszerűséget vállalt Krisztusért. Huszonnégy évesen, 1231-ben halt meg Marburgban. Négy évvel ezután avatták szentté.
S hogy honnan a kötet címe? „Úgy vagyunk mi is, mint a folyóparton növekvő fűszál: ha jön az ár, mélyen meghajol, s bár a víz mossa, meg nem töri. Ám amint a hullám elvonul, ismét fölegyenesedik, derűsen pompázik teljes szépségében” – mondta maga Erzsébet. Ez a fiatal nő, bár teste törékeny volt, s érző szíve és érzékeny lelke sok fájdalmat, veszteséget hordozott, meg nem tört soha. Erős és megingathatatlan volt kősziklára alapozott istenhitében és mély emberszeretetében. Életútja Krisztusra mutat; Erzsébet Jézus egzisztenciánkat érintő szavait suttogja, kiáltja felénk.
Sok tekintetben megelőzte a korát. A legendák övezte szent (bár híres rózsacsodája eredetileg máshoz kötődött, amint erről az utószóból értesülünk) nagy hatást gyakorol az olvasóra. Ursula Koch tűpontosan ábrázolja a középkori társadalmi és egyházi viszonyokat, a leprások, koldusok nyomorúságának és a gazdagon terített asztaloknak a kontrasztját, a közöny és a részvét feszültségét, a szerelem gyengédségét, a hűség erejét, az udvari intrikák záporát.
Erős a főszereplők jellemábrázolása, a lelki, érzelmi oldal bemutatása. Korhű helyszínek, élettel telin, színesen ábrázolt középkor, épületek, lovagok, hölgyek, ruhák, étkezések, évszakok. Végigjárjuk Erzsébettel a gyermekiből a felnőtthitre jutását, a próbákban való megállást. Imádságos életünkhöz minta lehet kitartó fohászkodása. Az erkölcs szilárd támaszára mutat rá alakja: döntött, és kompromisszum nélkül szembefordult az árral.
A kötet fontos eleme Erzsébet emberi kapcsolatainak valósághű bemutatása források alapján. A visszaemlékezések a szentté avatást előkészítő eredeti dokumentumokból származó idézetekre épülnek. Megismerjük Erzsébet két barátnőjét, Gudát és Isentrudot, valamint Marburgi Konrádot, karizmatikus prédikátor-gyóntatóját, lelki vezetőjét. Utóbbi kapcsolat igen érzékeny talajra visz: a fiatal nő félt-e a gyóntatójától, aki őt vezeklésként megverte? Milyen – mai szóval élve – „dinamika” működött kettejük között? Tény: Erzsébet már özvegyként Konrád előtt lemond gyermekei neveléséről, saját akaratáról, előjogairól, s vagyonát a szent ügynek ajánlja fel. Krisztus kicsinyeinek.
A mű, amelyet Balicza Klára fordításában olvashatunk, eléri célját: kapcsolatot teremt a korban tőlünk messzi, de törékeny, bűnös, kegyelemre szoruló ember voltunk nehézségeit, kísértéseit, istenkeresését tekintve nagyon is közeli világgal. Isten nagysága fénylik fel, és az a kérdés vár megválaszolásra: mit adhatok, mit tehetek én? Szent Erzsébet az életével felelt. Könnyű volt eligazodnia: mindig Megváltójára nézett.
Koch az utószavában bevallja: rabul ejtette Erzsébet élete. Belső párbeszéd, vita kezdődött kettejük között. „Nem fogadta el azt a szerepet, amelybe mások bele akarták kényszeríteni. Mindig kitört a keretek közül” – írja. Legfőképp hősének következetességét csodálja és ábrázolja. Azét a fiatal nőét, aki kellemetlen kérdésekkel vonta felelősségre a keresztényeket: miért fordítják el fejüket, keményítik meg szívüket. Koch szerint a titka ennyi volt: „Egy megmagyarázhatatlan belső erő, a kegyelem éltette.”
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 14–21-i, 86. évfolyam 45–46. számában jelent meg.