Leírás
A kötet Égerházy László faszobrász portréja vallomásai és alkotásai tükrében. „Munkássága olyan komplex teljesítmény, amelyben az önértelmező gyakorlat igénye, a szociokulturális valóságra irányuló reflexió, az énmitológia történeti kereteinek vázlata, a historizáló organikus világlátás esztétikai kelléktára és mindezek mellett nem utolsósorban az alkotótevékenységből élő kortárs művész alkalmazkodási kísérlete a jelen kihívásaihoz eklektikus elegyet alkot” – írja róla Biczó Gábor a kötetben megjelent, az antropológiai portré műfajában írt tanulmányában. A kötetben szereplő művek mégis egy tematikai íven helyezkednek el, és egyben Égerházy László alkotói portréját is közel hozzák az olvasóhoz.
A homo narransról, a történetmesélő emberről Kurt Ranke német etnológus beszélt először, magyar nyelvterületen pedig Keszeg Vilmos honosította meg a kifejezést Homo narrans című kötetével, amelyben a „történeteket kreáló és őrző, a történetek által viselkedő és irányított emberről” beszél. Égerházy László
ilyen homo narrans, aki élőszóban és fában is történeteket mesél, akkor is saját történeteit meséli, amikor mások történeteit mondja el. Mert azzá válunk, amit mesélünk. Az sem véletlen, hogy mitológiai távolságra nyúlnak vissza a családi történetei. Mircea Eliade írja: „minden történet, még a legközönségesebb is, folytatása azoknak a mítoszoknak, amelyek azt mondják el, hogyan született a világ, hogyan lett az életünk olyan, amilyen. A narráció iránti érdeklődésünk része a világban való létezésünk módjának. Azt az igényünket elégíti ki, hogy ismerjük, mi történt, mit tett, mire képes az ember: a kockázatokat, a kalandokat, a mindenfajta próbálkozásokat. Nem mozdulatlanok vagyunk, mint a kövek, nem mint a virágok, a rovarok, amelyek élete előre meghatározott: emberi lények vagyunk, akiket az események irányítanak. S az ember sohasem fog lemondani arról, hogy hallgassa a rólunk szóló történeteket.”
Éppen ezért ezt a könyvet darabjaiban, a százat is meghaladó műalkotásokról készült fotónként és a hozzájuk kapcsolódó történetenként, de ezen felül egyben is érdemes elolvasni. Ahogy a Bibliát lehet nagyregényként olvasni, és az egyes részek keletkezésének korszakától, műfajoktól függetlenül felsejlik benne egy vagy mondhatni a nagy történet, ezt a könyvet is érdemes folyamatosan végigolvasni. A kis történeteken átívelő nagy történetben, metanarratívában lehet felismerni, kicsoda Égerházy László.
