Leírás
Az Ósz. központi témája nem kevesebb, mint Isten megváltó munkájának kinyilatkoztatása, melyet Fián, Izráelen keresztülvégzett.
Az Ószövetség hirdeti, hogy Isten ,,élő” Isten. Következtetésképpen olvasunk benne népével, Izráellel való dinamikus és egyre erősödő viszonyáról. Ez a viszony – amikor eljutunk az Újszövetség lapjaira – egészen új helyzetben folytatódik, mégis paradox módon szervesen kapcsolódik az Ószövetségben kijelentett helyzethez. Ez a dinamikus paradoxon a következő példával fejezhető ki. Az Újszövetségben Isten Fián, Jézuson keresztül cselekszik. Az Ószövetségben pedig Fián, Izráelen keresztül. Ha két szót megváltoztatunk Pálnak Isten cselekvésére utaló, a 2Kor 5, 19-ben található megfogalmazásból, olyan mondatokat nyerünk, amely remekül összefoglalja az ószövetségi kijelentés lényegét: ,,Isten volt az, aki Izráelben munkálta a világ önmagával való megbékélését.”. Tovább munkálta, mert Izráelben nem jutott a világ megváltásának terve teljességre. Isten kozmikus váltságterveit ,,Krisztusban” vitte teljességre.