Leírás
A sokszínű elbeszélések hol humorral és iróniával, hol drámaisággal vonják be az olvasót Isten népének és méltatlan, de elhívott szolgáinak mindennapi életébe.
Móricz Zsigmond novellái közül olyan újszerű, az egész életművön átívelő válogatást adunk közre, amelynek a középpontjában a keresztyén hit, illetve a 20. század eleji református egyház áll. A sokszínű elbeszélések hol humorral és iróniával, hol drámaisággal vonják be az olvasót Isten népének és „méltatlan bár, de elhívott” szolgáinak mindennapi életébe. Egyúttal vallomások is ezek a novellák Móricz hitéről, ahogy azt egy idézet is tanúsítja a szerkesztő, Baranyai Norbert záró tanulmányában:
„Van egy kis Bibliám, amit negyven éve olvasok, abban aláhúztam a Krisztus szavait. Bármennyit elmélkedek is felettük, igaznak, hitelesnek és valóságosaknak kell tekintenem őket. Soha nem jut ellenkezésbe azzal a hittel és hangulattal, amit gyermekkoromban oly egyszerűen értetett meg velem az édesanyám: hogy az Isten teremtett és tart bennünket harmóniában. Ennek a harmóniának érzetében írtam s írom minden könyvemet…”
